Történelem

Egy nép, amely nem hajolt meg

A valdensek (vaudois, valdesi) a kereszténység egyik legrégebbi, ma is létező protestáns-jellegű mozgalma. A 12. század végén, Lyonban indultak Petrus Valdus köré szerveződő szegénységi-igehirdető mozgalomként. Az egyházi üldözés a piemonti Alpok zord völgyeibe szorította őket — ezek a Val Pellice, a Val Germanasca és az alsó Val Chisone, valamint az Angrogna-völgy —, ahol évszázadokon át, elszigetelten, gyakran illegalitásban őrizték meg hitüket. 1532-ben csatlakoztak a reformációhoz, a 17. században többször mészárlás és száműzetés áldozatai lettek, mégis fennmaradtak, és 1848-ban nyerték el a teljes polgárjogi egyenlőséget. Ma is létező, önálló egyházuk van (Chiesa Valdese), Torre Pellice a szellemi "fővárosuk".

Főbb történelmi szereplők

Név Szerep
Petrus Valdus
kb. 1140–1205
Lyoni Péter, a mozgalom alapítója, lyoni kereskedő.
Henri Arnaud
1643–1721
Lelkész és hadvezér, a Dicsőséges Hazatérés (1689) vezetője.
Josué (Joshua) Janavel Gerilla-parancsnok az 1655-ös mészárlás utáni ellenállásban, Rorà szülötte.
Jean Léger és Bartolomeo Jahier Az 1655 utáni ellenállás további vezetői.
Oliver Cromwell Angol lordprotektor, diplomáciai nyomást gyakorolt a mészárlás után.
John Milton Költő, Cromwell titkára; szonettet írt a mészárlásról, ő fogalmazta a tiltakozó leveleket.
I. Károly Albert (Carlo Alberto) Szárd–piemonti király, 1848-ban adott polgárjogot a valdenseknek.

Jelentős helyszínek

Ezek a helyszínek az interaktív térképen is megtalálhatók, pontos jelentőségük leírásával.

Megnézem a térképen